Bejelentés



versesfüzet
"a versből mindíg szeretet fakad"

MENÜ








Keresés a honlapon





Minden hiába 2008. 09. 08. Hiába nézel két szemembe, hiába látsz bele lelkembe. Hiába mondod most, hogy szeretsz, hiszen az egyém már nem lehetsz. Hiába egy ritmusra jár az agyunk, hiába szeretsz együtt nem vagyunk. Hiába nézel rám két gyönyörű szemeddel, hiába mondod soha ne feledj el. Hiába állsz és fogod két kezem, a mi szerelmünk csak plátói, azt hiszem. Hiába ölelsz vagy csókolsz engem, hiszen a mi szerelmünk már véget ért egyszer. Hiába hóditasz és hiába remélsz, hiszen ami köztünk volt elmult már rég. Hiába akarsz, s hiába akarlak, hiába kivánsz, s hiába kivánlak. Hiába minden mozdulat és tett, a te szíved az enyém sohasem lett. Hiába tudod, s hiába tudom, mi már együtt sose leszünk, hiába látod, s hiába látom, véget ért a mi szerelmünk. Hiába hallod, s hiába hallom, e két szív már másért dobog, hiába tudod, s hiába tudom, mi együtt nem leszünk boldogok. """"""""""""""""""""""""""""" Te az ényém, s én a tiéd 2008. 08. 07. Te az enyém, s én a tiéd. Te vagy a fény, s én a sötét. Mikor te lefekszel, én akkor kelek. Olyanok vagyunk, mint a Nap és a Hold. Te vagy a Nap, s én a Hold. Mikor te sírsz, én akkor nevetek. Ha te ragyogsz, én csak szenvedek. Te boldog vagy, ha fogom kezed!? Vidám vagy, ha nem szenvedek. De te vagy a fény, s én a sötét. Ezért vagy te az enyém, s én a tiéd. """""""""""""""""""""""" Évszakok 2008. 08. 07. Borús az ég, fúj a szél, villámokat szór az éj. H ull már a hó, fázik a ló, izzik bent a kandalló. A hóember áll, az ember csak vár, mikor jön már végre a nyár. Elszáll a tél, nem fúj a szél, a természet újra él. Száll a madár, ébred a táj, a hóvirág is kikandikál. Tavasz van már, s jön is nyár, m it mindenki örömmel vár. Érik a szilva, nincs iskola, minden gyerek ezt dalolja: "Itt van már a vakáció, fürödni is oly csuda jó. Messze van még az iskola, ki a csoda jár most oda. Sajnos lassan jön az ősz, elfut a nyár, mint az őz. Megkezdődött az iskola, sok gyerek jár most oda. Fárol a levél mind lehull, s az összes virág lekonyul. Újra megérkezik a tél, a ez a vers itt véget ér. """"""""""""""""""""""""" Borongós éjszaka volt, némán nézett a Hold. Ő rám mosolygott, s tovább ballagott. Szívembe a fájdalom tépett, s tudtam szerelmünk véget ért. Azok az együtt töltött éjszakák, most mind tova tüntek. Az érzéki csókok, csak úgy elrepültek. Soha többé nem ölel át, nem sugja fülembe csókolj hát. Többé nem sétálunk kéz a kézben, s nem hiszek az örök mindenségben. Hiába orditom fájdalmam, szám nem hadja el a hang. Nem hall meg senki sem, pedig kiálltok, hidj nekem. Szíved örökre a szívem alatt hordom, még akkor is ha te ezt nem akarod. Nekem te voltál az igaz szerelem, úgy örültem, ha fogtad két kezem. Szemed még mindig látom, s hangod fülemben még hallom. Minden mozdulatod itt van előttem, nem tudom nélküled mit ér az életem. Nem tudok aludni, nem tudok enni, nem tudok nélküled élni. Minden pillanatban hiányod érzem, csak téged látlak bár merre nézem. Miért kellett, hogy vége legyen, miért nem tudod elmondani, ha valami bánt. Így a legkönnyebb, csak elfutni, más mit érez azzal nem törődni. Pedig ha tudnád nekem ez mennyire fáj, hogy kit szeretek ily könnyedén odébb áll. Nem ilyennek ismertelek, kár hogy ekkorát kellett csalódnom benned. Ha elém álltál volna, s szemembe mondod mi bánt, lehet még mindig engem ölelnél át. Még ha azt is mondtad volna, nem szeretsz, azt is elviseltem volna, de így nem tudom mit rontottam el a multban. Nem tudom miért kellett ennek így lenni, szívemnek miért kell ily sokat szenvedni. Kit tiszta szívből szeretett, elment s nem is integetett. Hirtelen távozott, csendesen, némán. Amit hátra hagyott csak az üresség és a hiány. Szívemben űr keletkezett, ki kitölthetné rólam már elfeledkezett. Hiányát mindig érezni fogom, lelkem legmélyén még hozzá tartozom. Tudom, hogy vége, de nem akarom elhinni. Nem tudom szeretett-e, de abban a tudatban akarok élni. Hisz minden borús éjszakán, egyedül sétál egy lány. Ez a lány én vagyok, csak már nem ragyokok, mint a csillagok. Szomorúan, könnyekközt mindig rád gondolok. """"""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""" Szeretlek, mint 2008. 07. 22. Szeretlek, mint anya a gyermekét, szeretlek, mint termek a fényt. Szeretlek, mint a tenger a Napot, szeretlek, s még is egyedül vagyok. Szeretnélek átölelni, szorosan magamhoz huzni. El nem engedni soha sem, veled leélni életem. Karjaidközt ébredni minden reggel, ajkaid csókolni, ha lefekszel. Szemeid nézni minden pillanatban, hangod hallani a tömeg zajaiban. Ha messze jársz tőlem, akkor is tudni, hogy a szerelemed soha sem fog megtörni. Ahogy téged szeretlek, úgy kevesen szeretnek. Hidd el érted bármit megtennék,bárhova utánad mennék.Bárkivel megküzdenék,ha örökre veled lehetnék.Tudom, ha kezed fogom, soha sem eshet bajom. Ha szemeid nézhetem, a világ feltárul előttem. Mindent tisztán látok, s tudom nem válnak valóra az álmok. Mégis minden éjjel arról álmodom, hogy csak mi létezünk ezen a világon. Egymás karjaiban ébredünk, s legyőz mindent szerelmünk. Szoros kapocs van e két szív között, nem tépheti azt szét az üldözött. Hisz én szeretlek, s tudom te is szeretsz, S hidd el velem örökre boldog lehetsz. """""""""""""""""""""""""""""""""""" Utálom 2008. 07. 22. Utálom, ha rám nézel két gyönyörű szemeddel, utálom, ha megsimogatsz finom kezeiddel. Utálom, ha megszólítasz lágy hangoddal, utálom, ha átkarolsz forró karjaiddal. Utálom, hogy szeretlek, s utálom, hogy szeretsz. Utálom, hogy várok rád, pedig az enyém soha nem lehetsz. Utálom, hogy kellesz nekem, utálom, hogy vágyom rád, utálom, hogy kivánlak, s hogy hiányod ennyire fáj. Utálom, ha hazudsz nekem, s azt is ha nem. Utálom, ha nem jössz hozzám, s hogy ez ennyire fáj nekem. Fáj, ha nem ölelhetlek, fáj, ha nem szerethetlek. Fáj, ha mással látlak, fáj, ha nem talállak. A szívem lassan megreped, s még sem lehetek veled. Szemeimbe már rég könny szökött, s neked mégis hiába könyörgött. Hisz te észre sem veszed, hogy a lelkem nélküled elveszett. Elvesztem már rég ezen a világon, lelkem majd megnyugszik a másvilágon. Hiányod minden nap kinozza szivemet, de tudom te már elfelejtetted nevemet. Lehet ez így van jól, talán ez az élet nem rulónk szól. Lehet neked is mással kellene járnod, s a te szívednek kellene, hogy fájjon. A te szemedben kellene könnyeknek lenni, s neked kellene ennyire szenvedni. Igaz én még mindig nagyon szeretlek, de ezt a kínt már elviselni nem lehet. Ha továbbra is ilyen szerelmet kapok, inkább más ajtaján kopoktatok. Hisz én is megérdemlem a boldogságot, megérdemlem!? remélem nem csak álom! Remélem egyszer megtudom milyen ha szeretnek, milyen az hogy értem mindent megtennének. Remélem egyszer megtalál a boldogság, s ami eddig álom volt legyen valóság. """""""""""""""""""""""""""""""""""""" Fény és sötétség 2008. 07. 21. A csillagok alatt megtaláltalak, a csillagok alatt átkaroltalak. A csillagok alatt néztem a szemed, s bánatos volt tekinteted. A csillagok alatt csókoltalak, s végre karomba zárhattalak. Minden porcikámmal éreztelek, soha többé el nem engednélek. Holdfényben fürödtünk csak te és én, csak mi léteztünk a világ közepén. Testünk összeforrt s kigyúltak a fények, az egész világ csak nekünk fénylett. A Hold csak mosolygott, a csillagok örültek, hogy végre e két szív egymásra lelhetett. Én is boldog voltam, karjaidközt éltem, de hirtelen a sötét elszakított tőlem. Hiába fogtalak, kitépett kezemből, majd hirtelen eltüntél a földszínéről. Könnyekközt, sírva kerestelek téged, kezemben tartva a te fényképed. Amerre mentem minden felvirágzott, ahol te voltál nem voltak virágok. A sötétben hirtelen felgyúlt a fény, s láttam szívemmel a te szíved én. Siettem hozzád, hogy újra átkaroljalak, s füledbe súgjak egy aprócsak szavat. Kezed megfogtam, s éreztem újra, ahogy testünk összeforr úgy, mint a múltban. A sötétség elszállt, s újra fénylett minden, s te velem maradtál az örök mindenségben. """""""""""""""""""""""""""""""""""""""" Tatámnak 2008. 07. 07. 73 éve annak, hogy megszülettél, s a világon sok jót tettél. Igaz én csak 20 éve ismerlek, de nálad jobb embert nem ismerek. Szívedből a jóság árad, kezedből a kedvesség. Szemedből a szeretet, s hangodból a megértés. A bajban mindig számíthatok rád, s szereteted, mint a Nap körbe jár. Lehet néha morcos vagy s dühös, de kedvességed mindenkit lenyűgöz. Történeteid élvezet hallgatni, mert ahogy elmeséled az nem mindennapi. Az ember szinte átéli újra, mit egyszer te már átéltél a múltban. Az a bátorság, mely benned él, sok emberben nincs már meg rég. Annak, hogy az én tatám vagy örülök nagyon, s még csak egy a kívánságom, maradj még sokáig köztünk ezen a világon. """""""""""""""""""""""""""""""""""""""" Emberek 2008. 07. 01. Van olyan ember, aki mindenkit gyülöl.Van olyan ember, ki mindig csak szeret.Van olyan ember, ki örökre szegény,s van olyan, aki mindent megvehet.Van aki megbocsájt,s van aki segít.Van aki modell,karcsú és merész,de van aki molett,s nem jut neki más csak a megvetés.Van aki szerény,van aki vagány.Van aki bátor,s van aki galád.Az egyik takarító, a másik tanár,a harmadik még iskolába jár.De minden emberben van egy ami közös,mindenkinek vannak álmai, vágyai,s a legtöbb embernek vannak barátai.Barátság kötődik minden pillanatban,egy kézfogás, egy ölelés segít a bajban.Hisz minden embernek lelke van,gondolj erre ha valaki bajban van.Akarattal soha ne bánts senkit,gondolj arra neked is fájna, ha valaki bántana.Nézz mélyen magadba,s rájössz te sem vagy tökéletes.Fogadj el hát mindenkit,a hibájaival együtt.S meglátod az életed,megváltozik veled együtt. """"""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""" A szerelem 2008. 07. 01. A szerelem oly édes, mint a méz, szerelem nélkül élni nehéz. A szerelem részeggé tesz, mint az alkohol, s mégis józanit, ha belőle iszol. Ha szerelmes vagy minden szépnek látszik, hulló könnyed is szivárvánnyá válik. Olykor szárnyra kapsz, s szárnyak nélkül repülsz, hisz szerelemmel a fellegekbe merülsz. Szerelem nélkül minden oly sötét, az élet csak gyötri az ember szívét. A szerelem legyőzi a gonoszt, legyőz mindent ami rosz. A szerelem kábulatba ejt, s mindennek örülsz, ha rabul ejt. Rózsaszín felhők, rózsaszín virág. Körülötted ilyenkor rózsaszín a világ. Minden oly csodás és szép, a szerelem szebbé teszi az ember életét. Mikor két szív egymásra talál, dalolni kezd a sok kismadár. Eldalolják az élet értelmét, mert a szerelem mindennél többet ér. Ha szerelmes vagy nincsennek határok, ha szerelmes vagy csak a párodat várod, minden pillanatban csak őt kivánod. Bár néha fáj, gyötör az élet, a szerelemmel újra felgyúlnak a fények. Fellobban a szív, úgy lángol, mint régen s szerelemben élsz az örök mindenségben. """""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""" Hazugság az élet 2008. 06. 30. Hazugság az élet, hazugság a szerelem, mert, ha valaki azt mondja szeret, az csak hazudik én nekem. Fájdalom minden nap, mert hazugságban élem életem. Hazudnak nekem, ezért én is hazudok, mert hazugság nélkül élni nem tudok. A fájdalom marcangolja testem, s a hazugság széttépi lelkem. Várom már azt a napot, amikor szívem tovább nem dobog. S nem lesz több hazugság, mámor, csak én leszek s az örök álom. """"""""""""""""""""""""""""""""""" Olyan vagy nekem, mint ... 2008. 06. 30. Olyan vagy nekem, mint fűnek a harmat. Olyan vagy nekem, mint nyárnak a Nap. Olyan vagy nekem, mint téli estén kandallónak a fa. Te melegítesz fel, ha fázom. Te hűsítesz nyári melegben. Te vagy ki megért a bajban, s ki átkarol minden pillanatban. Futó szélként jöttél az életembe, s mégis mint a Nap még mindig melegitesz. Szívembe zártalak, s te is a tiédbe, s így harcolunk együtt az örök mindenségben. Szerelmünk oly erős, mint a vasmacskának lánca, nem tépheti szét senkinek kovácsa. Örökké együtt, ez az egy az álmom, minden pillanatban csak erre vágyom. """"""""""""""""""""""""""""""""""""""" Esik eső 2008. 06. 30. Esik eső, süvít a szél, a napsütésben mindenki él. Dörög az ég, oly sötét, mint rég, villámokat szór szanaszét. Reccsen az ág, száll a madár, keresi párját, ki rátalál. Mi ketten itt, a szobában bent, ülünk és nézzük az éjt csendesen. Átkarollak én, úgy ahogy rég, s csókollak szép kedvesem. Sötét hajad a vállamra hull, s szívemben újra felcsendül a múlt. Lágy kezeddel, ha megsimogatsz, tudom, hogy örökre velem maradsz. Szemedben rég, a vágy tűze ég, testeden érzem, a szerelem illatát, szívedben a jég felolvadt már, felolvasztotta az én szívem. Kezedben már az én kezem áll, s megyek veled kedvesem. """"""""""""""""""""""""""""""" Szomorú történet 2008. 06. 21. Szomorú történet Áll a kiskapuban egy leány, s nézi a tájat. Nézi a csillagok ragyogását, látja a Hold csodás csillogását. Néz a messzi tájba s várja, hogy megjelenjen párja. Nem látja sehol, s arcát elképzeli. Hirtelen feltünik a csodás holdfényben. Látja már messziről, hallja a lépteit. Érzi az illatát, s az érintését. Egyre közelebb jön, s a lány rohannik kezd. Rohan, hogy a fiú csókját mielőbb érezze. Siet hozzá, s a fiú is futni kezd. Majd hirtelen el tünik, s nem tudja hol lehet. Mikor közelebb ér, meglátja testét Fekszik előtte, s a lány megfogja kezét. Hiába hallgatja, a szíve már nem dobog, KELLJ FEL! ordit, de már minden hiába. A szerelme csak fekszik némán, a halálra várva. A lány zokogni kezd, sír mint egy gyermek. Szerelme kezét szorítja, s ajkára egy utolsó csókot ad. Nem hiszi el, hogy így lett vége, pedig mily boldogok voltak együtt. Minden nap egy új felfedezés volt az életük. A régi séták a parkban, a csodás éjszakák egymás karjaiban. Most mindennek vége, nem lesz több mosoly, csók, ölelkezés, mert a halál elragadta az ő kedvesét. """"""""""""""""""""""""""""""""""""" Add a kezed... 2008. 05. 24. Add a kezed, ha fázom, add a kezed, ha ázom. Add a kezed, ha eső esik, add a kezed, ha szél közeledik. Add a kezed a kezembe, merülj el a szerelmembe. Merülj el az életembe, s én is elmerülök a tiédbe. Tedd a kezed két kezembe, repülj velem a képzeletbe. Repülj velem szelek szárnyán, repülj, mint a szép szivárvány. Hóditsd meg a kék eget, úgy ahogyan engemet. Ölelj át és szeress engem, szeress úgy mint a kék eget. Ölelj át és ringass engem, ringass úgy mint a fellegek. Engedd meg hogy szerethessek, csak téged és senki mást. Engedd meg hogy nevethessek, hisz az élet számomra oly csodás. Velem vagy, s fogod kezem, számomra nem létezik senki más. Ölelj szorossan és fogd a kezem, s az életed velem lesz csodás. Együtt szállunk messze - messze, fellegek közt ölelkezve. Csókolózunk vágyakozva, átkarollak álmodozva. Kezem kezedbe teszem, s várom, hogy az életem egyre szebb legyen. """"""""""""""""""""""""" Vallomás 2008. 05. 24. Minden percben téged várlak, két karomba téged zárlak. Szívembe is beengedlek, örülök, hogy veled lehetek. Csókod ízét mindig érzem, szemeid is felidézem. Tekinteted lángra lobbant, ha tehetem átkarollak. Várlak minden pillanatban, nem szerethen nálam senki jobban. Imádom, ha velem ébredsz, imádom, ha melléd fekszem. Szerelmedből sose elég, derűs vagy, mint a csillagos ég. Ajkadon az ajkam alszik, vállamon a kezed nyugszik. Álmomban is veled vagyok, veled vagyok, ha úgy akarod. Szemeidben ég még a tűz, nem vagyok bús, mint a szomorú fűz. Tudom, hogy szeretsz, látom a szemedben, érzem is legbelül, itt benn a szívemben. Ha átkarolsz testem újra remegni kezd, s szorítom kezed, hogy új életet nélkülem ne kezdj. Nézz mélyen a szívembe, s mond el mit látsz, mert aki ott van az csak te lehetsz senki más. Veled akarok tervezni családot, gyereket, mert tudom az élet nélküled szép nem lehet. Ha kell érted tűzbe is megyek kedvesem, mert többet jelentesz nekem, mint az egész élet """""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""" Veled 2008. 05. 24. Örülök, hogy itt vagy most, s fogod két kezem. Arra kérlek ne engedj el engem soha sem. Két szemedben látom én az egész világot. Kezeidbe teszem én a boldogságot. Kezem fogod, s érzem teljesen szeretsz. Örülök, hogy örökre velem lehetsz. Nincs több bánat, egyedül lét csak te vagy s a végtelen. Szemeidben megláthatod egész életem. Szívem egyre hevesebb mikor téged meglátlak. Két szemed csillogó, mint a csillagok az égen. Veled vagyok s várok rád, az örök mindenségben. """"""""""""""""""""" Születésnapra 2008. 05. 23. Húsz évvel ezelőtt, ezen a napon megszülettél a szülőasztalon. A világ hirtelen feltárult előtted, s az emberek csodával figyeltek. Első lépteid boldogságot hoztak, minden éjjel lágy kezek betakartak. Az iskolában megtanultál írni, olvasni, s az életed saját magad irányítani. Húsz éve már annak, hogy felsírtál, s szüleid életébe boldogságot hoztál. Minden pillanatban féltő szemmel figyeltek, s minden bajtól óvtak és védtek. Mára már lassan felnőttél, s a magad ura lettél. Férfivá váltál, s pár problémát megoldottál. De hosszú még az élet, s kívánok neked gondtalan éveket. """""""""""""""""""""""""""""""""" Születésnapra 2008. 05. 23. Húsz évvel ezelőtt, ezen a napon megszülettél a szülőasztalon. A világ hirtelen feltárult előtted, s az emberek csodával figyeltek. Első lépteid boldogságot hoztak, minden éjjel lágy kezek betakartak. Az iskolában megtanultál írni, olvasni, s az életed saját magad irányítani. Húsz éve már annak, hogy felsírtál, s szüleid életébe boldogságot hoztál. Minden pillanatban féltő szemmel figyeltek, s minden bajtól óvtak és védtek. Mára már lassan felnőttél, s a magad ura lettél. Férfivá váltál, s pár problémát megoldottál. De hosszú még az élet, s kívánok neked gondtalan éveket. """""""""""""""""""""""""""""""""""" Remény 2008. 05. 13. Nézem a fellegeket, a csodaszép bárányfelhőket. Érzem a virágok csodás illatát, Érzem a Nap meleg sugarát. Látom a daloló madarakat a fákon, Csak a boldogságom nem találom. Csodaszép lepkék keringenek körülöttem, S a szellő lágyan simogatja testem. Lehunyom szemem és téged is látlak, Minden porcikámmal érezlek, várlak. Lassan kinyitom szemem, S reménykedem, hogy itt állsz előttem. De sajnos ezen a gyönyörű napon, Újra egyedül ülök a padon. Várlak mint mindig, Bár tudom nem jössz el, De a remény örökre megmarad nekem. Talán egy nap, ha kijövök a rétre, Te is itt ülsz velem kéz a kézben. """""""""""""""""""""""""""""""""""" Új élet 2008. 05. 08. Állok a vízparton, s nézem a hullámokat, A nap megvilágitja a vízcseppeket, S oly gyönyörűen csillog minden, Hogy már szinte el sem hiszem. Kék és fehér bárányfelhők vannak felettem, S mégsem tudom mit kellene tennem. Oly gyönyörű körülöttem minden, S félek az életemnek már nincs érteleme. Bár csak lenne elég bátorságom, Hogy a hullámok alá merüljek, S soha többé fel ne jöjjek, De sajnos még ahhoz is gyáva vagyok hogy meghaljak, Nem csak ahhoz hogy a borzasztó életemet éljem. Nem akarok így élni tovább, De mi van ha nekem csak ez jutott. Néma hallgatás és vágyakozás, Olyan világba ami már el taszitott. Vajon mit kellene tennem, Hogy újra tudjak élni, Lélegezni és vidámnak lenni. Úgy érzem minden porcikám megfagyott, S többé már mozdulni sem tudok. Nézem a csodálatos tengert, Mely oly tiszta, és meleg. S még most is csak arra tudok gondolni, Hogyan vethetnék véget életemnek. Le kell küzdenem a gyávaságot, S újra erősnek kell lennem, De nem tudom megtenni, Mert valami örökre meghalt bennem. Lassan lemegy a nap, csodaszép sugarait még egyszer láthatom, oly gyönyörűre festette az eget, de a szívem ettől csak fáj nagyon. Piros és narancssárga az egész égbolt, De a szívem még mindig beteg, Lassan felnézek az égre, S látom amint egy angyal felém integet. Most már tudom mit kell tennem, S a habok közé merülök, Még mielőtt teljesen megőrülök. A tenger lágy habjai között ring a testem boldogan, Félelmeim leküzdöttem és élek tovább gondtalan. """"""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""" Te vagy... 2008. 05. 08. Te vagy nekem a Föld. Te vagy nekem az ég. Te vagy nekem a Nap, S te vagy az örök fény. Te vagy nekem a méz, Mely oly édes. S ha szomjazom, Te csillapitod szomjam. Te éltetsz, s adod nekem az erőt Hogy kibirjak minden fájdalmat. Számomra csak te létezel, Csak érted élem életem, Mert nélküled a világ Nem lenne több csak végtelen. """"""""""""""""""""""""""""""""" Utazás 2008. 05. 07. Szemeimben egy könnycsepp, S már nem látom a házakat. Az utakat nézve merengek Vajon meddig megyek? Még én sem tudom hova megyek. Csak el innen minnél messzebbre, Hogy a kint ne érezzem. Egy halk hangot hallok még fülemben. Egy hang, mely azt mondja ne menj! Egy ismerős hangja ez, egy fiújé, Ki szeret s mindig megnevettet. Sajnos a kacaj már nekem nem elég, Mert a szívemet a fájdalom tépte szét. Elhagyom őt is nem törődve semmivel, Pedig ő az életem. Nézek kifelé a jégvirágos ablakon, S látom ahogy a köd mindent eltemet. Széttárja karjait és átöleli a csodás tájat. Oly szorossan fogja, mint anya a gyermekét. S mint egykor engem ölelt a fiú, Akit most mindent eldobva elhagytam. Nem törődtem érzelmeivel Vagy azzal én mit érzek. Csak eljöttem s mostmár tudom örökre vége. Nem látom többé csodás mosolyát, S nem hallhatom gyönyörű hangját. Nem ölelhetem át, S nem csókolhatom édes ajkát. Nem tehetem, mert elhagytam őt, Őt, akit tiszta szivből szerettem! """"""""""""""""""""""""""""""""""" Egy.... 2008. 05. 07. Egy perc, egy óra Egy nap, egy éjszaka, Egy hét, egy hónap, Egy év, egy élet Igérem neked, nem szeretek mást Csak téged. Egy hiú, egy árva, Egy beteg az ágyba, Mind a halált várja. Egy sátán, egy angyal, Egy Isten, egy punk dal, Mind neked tombol. Egy élet, egy halál, Egy sír, egy karám, Egy öreg, egy fiatal Vajon mit takar? Élni vagy halni? Kapni vagy adni? Szerintem a lényeg Örömben élni, S ha eljön az idő Egyedül halni. """"""""""""""""""""" Halál 2008. 05. 07. A halál kapuja nyitva áll. S csak reá vár. Lassan megindul felé s Vissza nem néz többé. Nem tudom mi történik vele, De félek, úgy érzem. A kín lassan elemészti testét, S egy darabot tép ki belőle. A fájdalomtól már ordít S mégsem hallja senki. Nincs már senki ki meghallaná, S neki egy édes szót suttogna? Halálos ágyánál senki se áll, A temetésén csak egy pap prédikál. Nem virrasztott érte senki, S egy könnycsepp sem hullott érte. Halála után mindenki elfeledi. S a jóbarátok sem emlékeznek rá. Nem is voltak igaz barátok, Hiszen a barátokat a sír nem választja el. Nincs neki se barátja, se testvére, senkije már, Mert magába zárta örökre a halál. """""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""" Veled s nélküled 2008. 04. 29. A fellegek között járok, S újra, s újra rád találok. Minden porcikkámal érezni akarlak, S a mindenségben csak téged látlak. Érzem illatod a fellegek között, S érintésed örökre belém költözött. Nem tudom meddig lesz elég ez nekem, De most csak te létezel nekem. Veled akarok lenni örökre, Érezni akarlak mindenben. Kezed érintése most oly távol van. De minden pillantaban csak rád gondoltam. Még nem voltam veled akkor is te kellettél, Mert nélküled oly sötét mindenhol az éj. Most veled vagyok és érezni akarlak, Minden pillanatban csak téged várlak. Nem létezik éj és nappal, Csak te létezel minden pillantban. Veled vagyok boldog már 4 éve, S veled akarok maradni örökre. Minden mozzanatod oly csodás, Igaz néha van köztünk civakodás. De én csak téged szeretlek, S tudom te is szeretsz engem. Ha majd öregek leszünk, S hajunk már ősz lesz, Én tudom akkor is minden csodaszép lesz. Te velem leszel és fogod a kezem, S én csak arra kérlek akkor is, Hogy ne enged el soha sem. """"""""""""""""""""""""""""""""""""""""



Képgaléria

Szólj hozzá

Név:
E-mail címed:
Az e-mail címed nem jelenik meg az oldalon
Szöveg:
Milyen nap van ma Magyarországon?








Ingyenes honlapkészítő
Profi, üzleti honlapkészítő
Hirdetés   10
Végre értem amit angolul mondanak nekem, és megértik amit mondok.

KÖSZÖNÖM NOÉMI!