Bejelentés



versesfüzet
"a versből mindíg szeretet fakad"

MENÜ










Keresés a honlapon





TESTHIMNUSZ Tested minden szeglete lágy Két vállra fektet a vágy Tűztől forró minden ajkad A kétely benned végre alhat Rajtad győzni fog a tested Bizton érzed, el nem enged A kéj benned már alig fér meg A mámor ellen nincsen érved A tűz most szorít, összeroppant Téged, olthatatlan katlant A tested újra győzni készül Összes bűnöd mind elévül Nem mutatsz most hazug kedvet Minden sejted ordít, reszket Nem fordulhatsz innen vissza A szándék, mint a véred tiszta Egyetlen szó hallgat benned Minden arra szólít: Tedd meg, tedd meg, tedd meg! Maroknyi habbá roskad a tested......................... """""""""""""""""""""""""""""" Figyelj rám Azt gondolom: éjjel és lásd máris a papíron van és körülöttem és sötéten hömpölyög mint holtágak vize mint mélyről jövő sóhajok szeretnélek felhívni most és elmondani hogy megvagyok szeretném hallani a hangodat persze tudom hogy alszol és nem szabad mégis szeretnék meghalni hogy figyelj rám hogy TE simítsd ki az arcomat """""""""""""""""""""""""""""" - Az Illatodról Az az illat a nyakadon... Nem, nem a parfümöd; A hajad, a bőröd, a csontod illata, Puszta létezésed lángforró szaga, A szaru tobzódó mámorpárlata, A fölhabzó erény tarkód szegletén, A testedből fonódó vágy ütőerén. """"""""""""""""""""""""""""""""" AZ ÉJ FELÉN TÚL ülök a csönd hideg kövén a sötétség méri a perceket nem csodálkozom ítéletén hogy boldognak lennem nem lehet az éj felén túlról ha visszanézek látom kezemre könny csorog és bőröd illatát idézem mint majd engem idéznek a verssorok arcod nem az én párnám nyomja gazdád legeltet tűző napon bomlott vagyok: az eredet bolondja vágtatnék váltott szavakon hozzád aki anya és angyal fájdalmas dísz a lelkemen szólítlak minden mozdulattal asszonyom és egyetlenem 2000. ápr. 11., éjfél """""""""""""""""""""""""" Szerelmesvers (Hús és Vér) Azt álmodom hogy a melledhez érek hogy testedhez fúrom fejem és elönt a kétely hogy mennyit érek ha ilyen végtelen sok idő múlva látlak `fénylő Napom vagy` zengeném volnék csak költő édes udvarodban fennség `forró éjjelem vagy` súgnám neked volnék csak olcsó szeretőd szívem de húsod és véred vagyok többet nem adhatok """"""""""""""""""""""""" Bánat Ritka mosolyainak egyikét megcsillantva szólt: Megnyúlt az arcod. Szomorú vagy? Miért nem tudsz könnyekkel sírni, mint rendesen? Könnyíts magadon és legyél már boldog, boldog kedvesem. 1986. december 12. """"""""""""""""""""" Pygmalyon dala megírom neked a versemet szoborrá magamban így növesztelek reggelre kelve lerontalak újra szűz ujjam közt te vagy most a gyurma rézből agyagból sosem volt magamból az öncsalás csontjain felépítelek halhatatlan és magasztos leszel mint barbár faragta kontár műremek magamon nevetve hitetlen nézlek tisztának látlak mint zsuzsannát a vének márvány szemeden valódi könny hogy megőrjítettél most megköszönöm """"""""""""""""""""""""""""" Nap nélküled Leszáll az este. Szavak keringenek a foszladozó ég alatt, kinn a városban, benn a falak közt, a fejemben is. Fázom így, pedig melegem van, fázom mégis, hiányzol. Zúg az idő. A keringő szavak után nyúlok, leírok egyet-kettőt, elmúlik egy nap. Zúg, zakatol az Idő. És telik. És múlik. Aztán megáll. Ilyenkor végtelenül lelassul minden. Minden másodperc, mint egy izzadságcsepp, elindul a homlokomon, csillogó ösvényt hagy maga után, a szemembe csíp, már az arcomon gördül, iszonytatóan lassan folyik, alig látni, hogy mozog és nem törölhetem le, nem, csak kínoz, végre az államra ér és lecsöppen. És azonnal elindul a másik. Lassan, őrült lassan. Újra eltelik egy nap. Izzadó hátam a szék támlájához tapad, csöng a telefon, aztán elhallgat. Megmoccan az Idő. Lezuhanyzom, az ablakhoz megyek. Határozottan érzem, hogy megfeszül, akár egy húr, pengésre készen. Tervezni kezdek, térképeket terítek magam elé, számolok. Verset írok, gitározom, lüktetek. És megremeg és megpendül és újra zúg, zakatol, cseng-bong az idő. Hallhatatlan hangja szétfeszíti a teret, a léleknek zenél. Megint elmúlt egy nap nélküled. 1990. augusztus 1. """""""""""""""""""""""""""""""""""""" Nincsenek angyalok Sorsokban osztozom, Vad tévelygő vagyok, Vakon jött csecsemő, Aki nem látott Napot... És vagyok e világnak Vezére, s bajnoka, A Fénynek katonája, Az Igaznak indoka. Hívj mindig engem! És csak Magadba nézz! Hogy közöm volt Hozzád, Most megköszönhetem. Maradsz, aki voltál: Az én Egyetlenem. Ha volna is bennem a boldogságra jog, Nem élhetek vele. Mert hitem meginog. Rendet tenni jöttem, Át száz sikátoron, A Fő utcán a káoszt nem fokozhatom, Lángolnak a szárnyak, A könny forró viasz, Nem tarthatsz meg engem, Mert nem hozok vigaszt, Nem vagyok jó hír, Csak tetten ért remény, Szélsodorta verssor, Fennhéjázó erény, S ha nem felejtesz el, Tán meg sem halok. Isten hozzád, világ, Nincsenek angyalok.

Képgaléria

Szólj hozzá

Név:
E-mail címed:
Az e-mail címed nem jelenik meg az oldalon
Szöveg:
Milyen nap van ma Magyarországon?












Ingyenes honlapkészítő
Profi, üzleti honlapkészítő
Hirdetés   10
Végre értem amit angolul mondanak nekem, és megértik amit mondok.

KÖSZÖNÖM NOÉMI!