Mindíg jó voltál, vidám és hálás

 ebben a hálátlan világban,

 És most az örök idő ölel át,

Anya voltál, Feleség és Barát,

 és mi mind Szeretettel Emlékezünk Rád!

Vidáné Kiss Marianna emlékére! "Az érthetőség kedvéért a művészi alkotás egyik módját pszichológiai, a másikat látomásos módnak hívom. A pszichológiai mód anyaga az emberi tudat határain belül mozog, ilyen pl. egy élettapasztalat, egy megrázó vagy szenvedéllyel teli élmény, általában az emberi sors, ami a tudat számára ismert vagy legalábbis átérezhető. Ez az anyag a költő lelkében asszimilálódik, a közhelytől a költői élmény szintjére emelkedik, és olyan meggyőző erővel jut kifejezésre, hogy az olvasó a szokványos s csak homályosan vagy fájdalmasan érezhető, minélfogva a rejtett vagy észrevétlenül maradt anyagot a legtudatosabb módon érzékeli, miáltal számára világosabbá és mélyebb értelemben emberivé válik. Az ilyen alkotás nyersanyaga az ember szférájából, örökösen ismétlődő örömeiből és bánataiból származik; az emberi tudat tartalma, amit a költő megvilágít és átszellemít." (a látomásos mód)"Itt minden megfordul: az élmény, amely a művészi kifejezés anyagát szolgáltatja, már nem a megszokott; valami különös, amelynek léte az emberi tudat mögött húzódik, mintha az ember előtti korok mélyéből eredt volna, vagy a fény és sötétség emberfölötti világából. Ősi élmény ez, mely túlhaladja az emberi megértést, és amely az esendő embert könnyen hatalmába kerítheti. Értéke és súlya az élmény elemi erejében rejlik, mely idegen és hideg vagy jelentős és fennkölt módon emelkedik ki időtlen mélységekből; egyrészt sziporkázó, démoni-groteszk módon zúzza szét az emberi értékeket és esztétikai formákat mint az örök káosz rémísztő kuszasága, mint crimen laesae majestatis humanae(földi uralkodó ellen elkövetett felségsértés), hogy Nietzschével szóljunk, másrészt azonban mint kinyilatkoztatás, melynek magassága és mélysége minden képzeletünket felülmúlja, vagy mint a szépség látomása, amit sohasem foglalhatunk szavakba. Ennek a lenyűgöző történésnek a zavarba ejtő látványa, mely minden tekintetben felülmúlja emberi érzéseinket és megértésünket, teljességgel más követelményeket támaszt a művészi alkotással szemben, mint a tudatos élmény. Ez utóbbi sohasem lebbenti fel a világmindenséget leplező fátylat; sohasem haladja túl az emberi lehetőségek határait, s bármennyire is megrázó az egyén számára, könnyebben formálható a művészet követelményeinek megfelelően. Az előbbi ellenben teljességgel szétszaggatja a fátylat, amelyen a világmindenség képe áll, és bepillantást enged a létre nem jött dolgok [Ungewordene] felfoghatatlan mélységeibe. Más világok látomása ez? vagy a szellem sötét világa? vagy az emberi lélek legősibb kezdete? vagy meg nem született nemzetségek jövendő korszakai? E kérdésekre sem igenlő, sem nemleges válasz nem adható." C. G. Jung Az örök Gondolat örök szeszélye szerint formát öltve, formát cserélve, minden teremtmény képe ott lebeg